A házibivaly (Bos bubalus domesticus) őse az ázsiai vagy indiai vadbivaly (Bos bubalus arnee).
Háziasítása kb. 6000 évvel ezelőtt történt. Magyarországra a VI. század közepén az avarok hozták be. Erdélyben és Szatmárban kis gazdaságokban, míg Somogy és Zala megyében a nagy gazdaságokban tenyésztették. A szarvasmarhánál igénytelenebb, de hidegre és melegre érzékeny állat.

A vizet rendkívül kedveli. Mocsaras vidéken, a savanyú rossz minőségű le8649_1gelőkön is jól tartható. Hatalmas erejű, szívós, igénytelen munkabíró állat.
Általában lomha mozgású, lusta állatnak tartják, de aligha van kiszámíthatatlanabb, rosszindulatúbb és félelmetesebb háziállat a feldühödött bivalybikánál. Ha ingerlik, gyáva természete szilaj vadságba csap át; felbőszítve inkább letapossa ellenségét, semhogy felökleli. Hangja sajátságos szaggatott bégetés.

Magyarországon az állomány 300-350 egyed, vagyis ma alig néhány tucatnyi állat őrzi a hajdani magyar bivalyállomány emlékét, melynek nagy része a Nemzeti Parkok kezelésében van.

A szécsiszigeti bivalyrezervátumot a Kerka-mente Naturpark Egyesület alapította 1999-ben. Célja a génmegőrzés, a bemutatás, a legelők természeti értékeinek és a tájképi értékeinek megőrzése. Szécsiszigeten a nem kívánatos beltenyészet elkerülésére két különböző tenyészetből való bivalycsorda lett telepítve, a továbbszaporodáshoz optimális nemi arány és az elöregedett példányok pótlása miatt. 2002 júliusában örvendetes esemény, hogy pár hét különbséggel egymás után világra jött három bivalyborjú. A Kerka holtága és a körülötte kialakult ingoványos terület megfelelő környezetet biztosít a bivalyoknak.

Szécsisziget 8879 Hungary
46° 34′ 22.08″ N, 16° 35′ 34.0152″ E